Erasmus+ Hunyadi 2019 London

Reggel 7:00-kor keltünk ugyanis 9:50-re mentünk a KBM-be, ahol átvehettük a bizonyítványt. Szépen kicsinosítottuk magunkat, hisz meeting-re mentünk. 9 órakor el is indultunk az Osterley metró állomásra, ahol 2 perc múlva jött is a metró. Majd leszálltunk Acton Town-nál és átszálltunk a másik Picadilly-re, ami Uxbridge-be ment, mi viszont Park Royalnál szálltunk le. Mikor odaértünk a központba már vártak minket, ekkor volt 9:40. Ott volt már pár osztálytársunk, de néhányra még várni kellett. Mikor megérkezett mindenki beültettek minket egy terembe és végig hallgattuk, ahogy gratulálnak nekünk és átbeszéltük ezt a 3 hetet. Majd mikor ennek a meeting-nek vége lett, név szerint kihívtak minket, kezet fogtunk és a végén pedig csoportképet készítettünk. Miután mindennek vége lett, elköszöntünk az ottaniaktól és elindultunk az utolsó közös programunka a Tower Bridge-hez. Oda metróval jutottunk el és vártuk, hogy 12:30 legyen, hisz akkor nyitották fel a hídat.    Mindenki számára ez

Reggel hétkor keltem, hogy legyen időm elvégezni a már kialakult rutinomat. Miután elkészültünk a buszmegálló felé vettük az irányt. Már kitapasztaltuk, hogy ráérünk 9-kor elindulni, így is időben érkezünk a munkahelyre. A KBM-be beérve elfoglaltuk az asztalainkat és munkához láttunk. A mai napon is excel táblázatban kellett dolgoznunk, cseh iskolák oldalain kellett kutakodnunk a telefonszám és e-mail cím után. Hét eleje óta ez a feladatunk, de tekintve, hogy több mint hétszáz iskola van a táblázatban szerintem még a mai napon se fogunk vele végezni. Igazából elég monotonok számunkra a munkanapok, így nem tudok erről sajnos többet írni. A munkaidő végeztével vásárolni indultam, hogy beszerezzek néhány helyi különlegességet, amit még nem nyílt alkalmam kipróbálni. Ezek a napok számomra már kevésbé eseménydúsak, mint az ittlétünk elején, hiszen félig már otthon érzem magam. Terveim szerint holnap már bepakolom a bőröndömet, hogy ne az utolsó pillanatban kellje

Utolsó hét második napjához értünk. Kicsit jobban vágyom haza mint az előző hetekben. Nehezebben felkelve indultam meg a KBM trainimg & Recuitment-be. Ez az a hely ahol a szakmai gyakorlatomat végzem még 4 napig, ez a munkahelyem. A cég nagy figyelmet fektet a különféle országokban lévő iskolákkal való kapcsolattartásra, így a munkám nagy része erre a területre terjed ki. Feladatom az Izlandba lévő iskolák forráskutatása volt melyet excel táblázatban kellett rögzítenem. Az idő lassabban telik, mint az előző hetekben mégis hamar elérkezik a 4 óra. Hazafele kicsit megáztam, így az utolsó héten beköszöntött az igazi Londoni időjárás, egyszer esett, egyszer nem. Ilyen időbe nem vágytam másra, csak a meleg ágyamra. Hazamentem pihenni pár órát, majd késő délután tettem pár lépést a környékünkön körbenézni arra, amerre még nem jártam. Este vacsora után nem sokkal eltettem magam pihenni várva a másnapot.

A hétfők mindig kicsit nehezen indultak nekünk, de ennek különös jelentőssége volt, hiszen ez az utolsó hétfő itt. A munkahelyünkre könnyedén eltalálunk. Reggel egy rendezveny utáni levelek írásával kezdődött. Majd elsőbbségi bélyeget vettünk és feladatuk őket. A cégünk nagyon hangsúlyt fektet az ügyfelekkel való kapcsolat ápolására, és így nekünk is lehetőségünk volt látni, hogy is működik az itteni posta. Ezt követően folytattuk a megszokott rendszerben az adatok rögzítését. Felvettünk új eseményeket, illetve segítettünk a számlázásban is. Lehetőségünk volt a rendezvényszervezés különböző munkafolyamataiba belelátni és részt is venni benne.  Az előkészületek során az adminisztáció mellett le kellett ellenőriznünk az előkészített eszközök mennyiségét és minőségét, ahol szükség volt rá, intézkedtünk. Nagyon jól esett, hogy pénzt/leveleket bíztak ránk, érezzük, hogy bíznak bennünk. Többször kapunk pozitív visszajelzést és köszönetet az itt végzett feladatok után. Mivel saját szakács

Reggel 6:40-kor szólalt meg az ébresztőnk, pár percnyi éledezés után kikeltünk az ágyból és elkezdtünk készülődni. Elkészítettük a reggelinket és az szendvicseinket. Az óra 7:30-at ütött, mi kisebb kapkodások közepette elindultunk a megbeszélt találkozási pontra. Kissé korábban érkeztünk oda, a metró aluljáróban ki volt helyezve egy zongora, rögtön ki is használtuk a lehetőséget, amíg a többieket vártuk. Innen együtt mentünk el a Camdem piacra, nem kell mondani, minden volt itt, amit el lehetett képzelni. Különleges élmény volt, hogy az eladók a saját áraikat alkudták le, hogy kedvezőbb legyen számunkra. De így is volt, hogy kedvezőtlennek találtuk az árat és inkább eljöttünk. Délben újból találkoztunk a többiekkel és metróval továbbálltunk a Trafalgar Square-re. Sajnos a metróátszállásnál a kanyargós út miatt elhagytuk egymást, így a térnél találkoztunk újból egymással. Az idő sajnos nem volt alkalmas az oroszlánok megmászására, így csak távolról fotóztuk őket. Délután elmentünk a

Szombat friss és üde reggelén, a hétköznapoknál is korábbi, reggeli ébresztő hangjára keltünk. Sok nyöszörgés után végre sikerült magunkat rávenni, hogy kikeljünk az ágyból, elkészüljünk és elérjük időben a metrót, amitől féltünk, hogy esetleg nem jön a hétvége miatt. A találkozó reggel 8:30-kor volt a Baker Street Stationnél. Legelsőként mi érkeztünk meg az állomásra és mivel még volt időnk beugrottunk gyorsan a Tesco Expressbe valami harapnivalóért. Ezután visszamentünk az állomáshoz és vártuk a többieket. A második csapat is befutott szintén hulla fáradtan az állomásra, mikor az egyik csoporttársunk telefonon jelezte a csoportba, hogy baj van az Oyster kártyájával és nem tudnak elindulni. Lassan 9 óra közeledtéhez, majdnem sikerült eljutni mindenkinek a találkozási pontra. Elindultunk a Madame Tussauds felé, hogy ott bevárjuk a későket, akik aztán sok telefonálással és intézkedéssel, de végül eljutottak hozzánk. Sikeresen bejutottunk a Madame Tussauds épületébe, ahol kapásból egy sz

Szombat délután a csapatunk egy részével buszra szálltunk és elmentünk az Imperial War Museumba. London Hadtörténeti Múzeumának kiállításait 3 helyen tekinthetjük meg, mi a Lambeth Road-ra mentünk. A múzeumot 1917-ben hozták létre, Sir Alfred Mond kezdeményezésével . A cél az volt, hogy bemutassák, és a jövő nemzedékének megőrizzék a háború szörnyűségeit, eszközeit és a háttérben húzódó emberi- és politikai kapcsolatokat. A második világháború idején főleg dokumentumok tárolására használták az épületeket. A múzeum ingyenesen látogatható, fő témái az első- és más odik világháború, a hidegháború és napjaink konfliktusai. Az épület előtt egy 51 inches brit ágyút, és mellette a hozzá tartozó töltények láthatók, amikről eleinte azt hittük csak arányosan nagyított replikák, de a Nagy világháborús kiállításon kiderült, hogy az eredeti méretükben láthatók meg. A kiállítások hitelesen jelenítik meg a kor háborús hangulatát és borzalmát. A földszinten az első világháború fegyverei, a katonák f

Reggel ismét 7 órakor szólalt meg az első ébresztőnk. Mivel ez már a sokadik napunk, így, hogy korán kelünk, nagyjából hozzá is szoktunk. Már amennyire hozzá lehet szokni ehhez. Ez után gyorsan összekészülődtünk, ettünk és indultunk is. Igazából ez nem ment olyan gyorsan, amilyennek tűnik, ugyanis ma pont késésben voltunk reggel, ami idáig először fordult elő. Remélhetőleg utoljára is. Végül egyébként percre pontosan értünk be a KBM-hez. Mai feladatunk az volt, hogy cégek elérhetőségeit kellett Excel táblázatba felvinni. Annyi cég volt a táblázatban, hogy ezzel el is telt a 6 óra munkaidő. Munka után egyből a British Museumba mentünk a csapattal. Hatalmas volt ez a múzeum, sajnos nem tudtuk másfél óra alatt körbejárni az egészet, de amit csak tudtunk, megnéztünk. Ez a múzeum egyike a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak. Itt a kezdetektől a jelenkorig mutatják be az emberi kultúra történetét. British Museum gyűjteménye 13 millió tá

 Day 12: Én a Harrisons Recruitment cégnél dolgozom, ami önéletrajz készítéssel foglalkozik. Minden reggel 6 órakor megszólal az ébresztőm, hogy ideje most már felkelni. A munkahelyemre metróval jutok el mindennap átszállással, ami sajnos 1 órát vesz igénybe. A metró közlekedés kicsit nehézkes volt az elején, de itt az emberek nagyon segítőkészek és segítenek. Egyik nap nagyon meglepődtem mikor álltam a metróállomáson néztem a térképet és nem tudtam, hogy melyikre kéne felszállnom na és ekkor egy aranyos bácsi oda jött hozzám és segített. Itt vagyunk már 12 napja de nekem még mindig nagy nehézséget okot az, hogy honnan jönnek az autók. Nagyon meglepő számomra az, hogy az emberek nem várják meg míg zöld lesz a lámpa a gyalogátkelő helyen, hanem simán átmennek a piros lámpán. Az irodában 8-an dolgozunk, mind külön asztalnál. Az én feladatom pedig az, hogy az önéletrajzokat kell elrendeznem, illetve különböző szempontok szerint kell csoportosítanom. Eleinte csak olyanokat kellett csináln

Az ébresztőnk reggel 7:30-kor csörgött, annak érdekében hogy mindenki a reggeli rutinját a szálláson teljesíteni tudja, még a munkába indulás előtt. Nekem személy szerint kicsivel több idő jut a reggeli teendők elvégzésére, mivel a munkahelyem nagyon közel van a szállásomhoz, és ez által nekem elég 9:15-kor elindulni a buszmegállóhoz. A reggeli szimpla cornflakes volt, ami után egy bögre forró fekete teát ittunk. Mire 9:15-re végzek a reggelivel, az öltözéssel, és a fogmosással, már lelkileg készülök arra, hogy a buszom nagy valószínűséggel vagy otthagy, vagy egyáltalán nem is jön, mint ahogy már az előző reggeleken megtörtént. Amint elérek a Pembroke Road-on található buszmegállóhoz, kellemes meglepetésként ér hogy az E7-es Ealing Broadway felé vezető járat nem csak hogy, időben megjött, de még mikor intettem neki meg is várt. Hatalmas pacsi a jóembernek, mert hála neki először érek be időben a munkahelyemre mióta Londonban vagyok. A munkahelyem Ealing-ben található, és az Oxfam nev

Hosszú és nehézkes éjszakánk után végül az egész csapat több-kevesebb energiával de elkezdte hazaútját. Reggel 8 óra környékén volt lehetőségünk a reggelire ahol az Angol reggeli is megjelent mint lehetőség de páran beérték pirítóssal és kávéval is. Ezután összepakoltunk és elindultunk, utunk egyik megállója: Po rtsmouth ahol pár órára volt lehetőségünk végignézni a vidámparkot, éttermeket és a part melletti egyéb szórakoztató lehetőségeket. Valaki golfozva, valaki kagylót gyűjtve és valaki az óriáskeréken töltötte el a szabadidejét, amit csak lehetett kipróbáltunk mielőtt tovább álltunk volna. A következőkben egy hajókat néztünk végig amelyek igen érdekesek voltak, matróz és hajózási kiállításokkal teli élmény volt.  Ezután egy kis séta illetve várakozás után de eljutottunk a várva várt légpárnás hajóra ami 10 perc alatt visszavitt minket arra a pontra ahonnan a buszunk indult. Érdekes élmény volt sajnos a sok embertől nem mindig lehetett élvezni a tájat. Leszálláskor egy-két p

Elkezdődött végre az igazi hétvége. Végre itt a szombat. Bár korábban keltünk mint hétköznap szoktunk, ugyanis fél 5-kor szól az ébresztő ,,Ki az ágyból, jó reggelt" érzéssel. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból készülődtünk, reggeliztünk, kávéztunk majd reggel 6-kor percre pontosan elindultunk a Victoria Coach Station-hoz, ami a megbeszélt találkozó pont volt. Onnan 8 órakor indult a busz Portsmouth-ba ahonnan komppal mentünk át a Wight szigetre. Úgy érzem soha nem buszoztam annyit mint ezen a napon. Mikor végre megérkeztünk Needles-be első utam egy ajándékbolt volt ahol kisebb csecsebecséket nézegettem. Egy kb. 10 perc után újra összegyűltünk és elindultunk a libegőhöz amivel lementünk a partra. Egy kicsit ijesztő hirtelen mikor megláttam milyen meredeken megy lefelé, végül mikor arra a részre jutottunk nem éreztem rossznak, sőt nagyon élveztem a lefele utat. Ott lent a parton egy turista kishajóra szálltunk fel ami beljebb vitt a sziget végénél lévő vízből kiálló híres sziklákhoz