Egy angol iroda idillje
Day 12:
Én a Harrisons Recruitment cégnél dolgozom, ami önéletrajz készítéssel foglalkozik. Minden reggel 6 órakor megszólal az ébresztőm, hogy ideje most már felkelni. A munkahelyemre metróval jutok el mindennap átszállással, ami sajnos 1 órát vesz igénybe. A metró közlekedés kicsit nehézkes volt az elején, de itt az emberek nagyon segítőkészek és segítenek. Egyik nap nagyon meglepődtem mikor álltam a metróállomáson néztem a térképet és nem tudtam, hogy melyikre kéne felszállnom na és ekkor egy aranyos bácsi oda jött hozzám és segített. Itt vagyunk már 12 napja de nekem még mindig nagy nehézséget okot az, hogy honnan jönnek az autók. Nagyon meglepő számomra az, hogy az emberek nem várják meg míg zöld lesz a lámpa a gyalogátkelő helyen, hanem simán átmennek a piros lámpán. Az irodában 8-an dolgozunk, mind külön asztalnál. Az én feladatom pedig az, hogy az önéletrajzokat kell elrendeznem, illetve különböző szempontok szerint kell csoportosítanom. Eleinte csak olyanokat kellett csinálnom, hogy az önéletrajzhoz kellett összekészítenem az adatokat és elrendezni. Ma meg már egyedül készítettem el egy önéletrajzot, amiért a főnököm meg is dicsért. Majd pedig bementem az irattároló szertárba és ott rendeztem el a papírokat dátum szerint. Az irodában nagyon kedvesek, megértőek és türelmesek is velem. Az elején kicsi nehéz volt a megértés, mert nagyon hadartak, de mikor rájöttek, hogy ez kicsit gyors ez nekem egyből lassítottak, úgyhogy semmi gond nem volt ettől kezdve. Ma ebédszünetben az egyik kolleganőm elhívott magával ebédelni, és az egész út alatt olyan jókat beszélgettünk. Délután pedig elhívott a születésnapi bulijára, amire sajnos nem tudok elmenni, mert jövőhéten szombaton lesz, mikor mi már megyünk haza. Ez a napom is nagyon élménydúsan telt, hisz ma is tanultam jó pár dolgot.
Szloboda Bianka
Én a Harrisons Recruitment cégnél dolgozom, ami önéletrajz készítéssel foglalkozik. Minden reggel 6 órakor megszólal az ébresztőm, hogy ideje most már felkelni. A munkahelyemre metróval jutok el mindennap átszállással, ami sajnos 1 órát vesz igénybe. A metró közlekedés kicsit nehézkes volt az elején, de itt az emberek nagyon segítőkészek és segítenek. Egyik nap nagyon meglepődtem mikor álltam a metróállomáson néztem a térképet és nem tudtam, hogy melyikre kéne felszállnom na és ekkor egy aranyos bácsi oda jött hozzám és segített. Itt vagyunk már 12 napja de nekem még mindig nagy nehézséget okot az, hogy honnan jönnek az autók. Nagyon meglepő számomra az, hogy az emberek nem várják meg míg zöld lesz a lámpa a gyalogátkelő helyen, hanem simán átmennek a piros lámpán. Az irodában 8-an dolgozunk, mind külön asztalnál. Az én feladatom pedig az, hogy az önéletrajzokat kell elrendeznem, illetve különböző szempontok szerint kell csoportosítanom. Eleinte csak olyanokat kellett csinálnom, hogy az önéletrajzhoz kellett összekészítenem az adatokat és elrendezni. Ma meg már egyedül készítettem el egy önéletrajzot, amiért a főnököm meg is dicsért. Majd pedig bementem az irattároló szertárba és ott rendeztem el a papírokat dátum szerint. Az irodában nagyon kedvesek, megértőek és türelmesek is velem. Az elején kicsi nehéz volt a megértés, mert nagyon hadartak, de mikor rájöttek, hogy ez kicsit gyors ez nekem egyből lassítottak, úgyhogy semmi gond nem volt ettől kezdve. Ma ebédszünetben az egyik kolleganőm elhívott magával ebédelni, és az egész út alatt olyan jókat beszélgettünk. Délután pedig elhívott a születésnapi bulijára, amire sajnos nem tudok elmenni, mert jövőhéten szombaton lesz, mikor mi már megyünk haza. Ez a napom is nagyon élménydúsan telt, hisz ma is tanultam jó pár dolgot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése