7. Munkanap
Az ébresztőnk reggel 7:30-kor csörgött, annak érdekében hogy mindenki a reggeli rutinját a szálláson teljesíteni tudja, még a munkába indulás előtt. Nekem személy szerint kicsivel több idő jut a reggeli teendők elvégzésére, mivel a munkahelyem nagyon közel van a szállásomhoz, és ez által nekem elég 9:15-kor elindulni a buszmegállóhoz. A reggeli szimpla cornflakes volt, ami után egy bögre forró fekete teát ittunk. Mire 9:15-re végzek a reggelivel, az öltözéssel, és a fogmosással, már lelkileg készülök arra, hogy a buszom nagy valószínűséggel vagy otthagy, vagy egyáltalán nem is jön, mint ahogy már az előző reggeleken megtörtént.
Amint elérek a Pembroke Road-on található buszmegállóhoz, kellemes meglepetésként ér hogy az E7-es Ealing Broadway felé vezető járat nem csak hogy, időben megjött, de még mikor intettem neki meg is várt. Hatalmas pacsi a jóembernek, mert hála neki először érek be időben a munkahelyemre mióta Londonban vagyok.
A munkahelyem Ealing-ben található, és az Oxfam nevet viseli. A cég adományokat vesz be, amiket később értékesítenek, és eladnak(az adományok főképp használt CD-K, DVD-K, bakelit lemezekből áll). Az összegyűlt pénzt a cég jótékony célra fordítja.
A bolt rengeteg önkéntes eladóval/besegítővel rendelkezik, akik közül nagyon kevesen voltak jelen a mai napon, szóval a ma azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy tartsam a frontot a pénztárnál, ami kifejezetten megterhelő volt számomra lelki szinten a visszahúzódó természetem miatt. Hála egy rutinosabb munkatársam segítségének, könnyen belejöttem, és a munkaidő végére kifejezetten élveztem a pénztár kezelését, még akkor is ha amúgy egy-két vevő kifejezetten bunkó/vagy fura volt.
A munkaidőm végén, körülnéztem Ealing-ben, annak reményében hogy találok egy elektronikai boltot mivel, a fülhallgatóm pont ezen a reggelen ment tönkre, és jól jött volna egy új pár. Kis keresés után találtam is egyet, de a látogatásom nem ért jó véget mivel az eladó rettentően rosszindulatú volt, és a végén ordibálás kíséretében elhagytam a boltot. Miután visszaértem a szállásra pihentem pár órát, majd megvacsoráztam. Így a nap végén abban reménykedem, hogy a következő napjaim a munkahelyen ugyanúgy békés, és nyugodt légkörű legyen, mint az eddigiek.
Amint elérek a Pembroke Road-on található buszmegállóhoz, kellemes meglepetésként ér hogy az E7-es Ealing Broadway felé vezető járat nem csak hogy, időben megjött, de még mikor intettem neki meg is várt. Hatalmas pacsi a jóembernek, mert hála neki először érek be időben a munkahelyemre mióta Londonban vagyok.
A munkahelyem Ealing-ben található, és az Oxfam nevet viseli. A cég adományokat vesz be, amiket később értékesítenek, és eladnak(az adományok főképp használt CD-K, DVD-K, bakelit lemezekből áll). Az összegyűlt pénzt a cég jótékony célra fordítja.
A bolt rengeteg önkéntes eladóval/besegítővel rendelkezik, akik közül nagyon kevesen voltak jelen a mai napon, szóval a ma azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy tartsam a frontot a pénztárnál, ami kifejezetten megterhelő volt számomra lelki szinten a visszahúzódó természetem miatt. Hála egy rutinosabb munkatársam segítségének, könnyen belejöttem, és a munkaidő végére kifejezetten élveztem a pénztár kezelését, még akkor is ha amúgy egy-két vevő kifejezetten bunkó/vagy fura volt.
A munkaidőm végén, körülnéztem Ealing-ben, annak reményében hogy találok egy elektronikai boltot mivel, a fülhallgatóm pont ezen a reggelen ment tönkre, és jól jött volna egy új pár. Kis keresés után találtam is egyet, de a látogatásom nem ért jó véget mivel az eladó rettentően rosszindulatú volt, és a végén ordibálás kíséretében elhagytam a boltot. Miután visszaértem a szállásra pihentem pár órát, majd megvacsoráztam. Így a nap végén abban reménykedem, hogy a következő napjaim a munkahelyen ugyanúgy békés, és nyugodt légkörű legyen, mint az eddigiek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése